A három hiányzó híd egyike épül meg
Budapest városfejlődését kialakulásától kezdődően meghatározza a dunai átkelés lehetősége. A hidak a város történetében nem pusztán a közlekedési infrastruktúra részei: ikonikus városképi elemek, és környezetük fejlődését jelentős mértékben meghatározó tényezők is egyben.
Budapest hosszú távú városfejlesztési terveiben évtizedek óta szerepel három, hiányzó híd megépítése: északon az Aquincumi, délen pedig a Galvani és az Albertfalvai hidaké.
A Galvani-híd megépítésének gondolata, legalábbis annak Csepelre vezető főági szakasza már az 1980-as években felmerült az Állami Tervbizottság városfejlesztési terveiben, majd az 1990-es években a Fővárosi Közgyűlés döntött is az új híd nyomvonaláról, sőt, 1992-ben egy tervpályázat is lezajlott, ám megfelelő anyagi források hiányában a terv nem valósult meg. Helyette a Rákóczi (Lágymányosi) híd épült meg, az 1995-re tervezett, végül lemondott Világkiállításra való tekintettel.
Az új átkelő szerepelt a 2001-ben készült budapesti közlekedési rendszerfejlesztési tervben is. A Fővárosi Közgyűlés 2014-ben fogadta el a Budapest2020 Integrált Településfejlesztési Stratégiát, amelyben kimondták, hogy 2017 szeptemberében kell az előkészítést elindítani. A nemzetközi tervpályázatot 2017 júniusában írták ki, ennek eredményeként 2018-ban választották ki a hidat tervező irodát, a holland UNStudio és az brit Buro Happold Engineering tervezői konzorciumot. 2019-ben indulhatott el Budapest új, kortárs építészeti ikonjának tervezése.
