A József nádor által létrehozott Szépítő Bizottság – másik nevén Szépítő Bizottmány vagy Szépészeti Bizottmány – 1808. november 21-én  határozta meg azokat a feladatokat, amelyeket végre kívánt hajtani, ekkor fogadták el a szervezet alapokmányát, amely olyan nagyratörő célokat fogalmazott meg, mt a város csatornázása, a Duna-part szabályozása, az utcák rendezése. Az alapokmány tartalmazta, továbbá hogy a belvárosban a Szevita téri templomot és rendházat bontsák le, és a helyén egy új teret alakítsanak ki. Létrejött volna egy Sétatér, amelyet új színházzal és vigadóval egészítettek volna ki.

A terv kiterjedt a külvárosokra, amely a széles utcákat szűkebbre vonta volna, és szabályozta volna a vásártereket. (Külváros volt akkor még mai Deák tér is.) A teljes terv megvalósítására 1,2 millió fortot irányoztak elő, de ez néhány fontos épület költségét nem tartalmazta, például a Dologházét vagy a Harmcadhivatalét.

A Szépítő Bizottmány alapokmánya tulajdonképpen azon a tervezeten alapult, amit még három évvel korábban Hild József a nádor felszólítására kidolgozott. De miért is kellett a nádornak ilyen komolyan belefolyni Pest város rendezésébe? Miért nem hagyták, hagyta, hogy a város „organikusan” fejlődjön? Mert a nádor úgy találta, hogy a város nem szép, sőt az elmúlt években még el is csúfították.

József nádor fiatalkorát Firenzében töltötte, és amikor Pestre került, hatalmas szakadékot láthatott a toszkán város és a török uralom alól alig több mt 100 éve felszabadult Pest között. A XVIII. század utolsó éveiben Pest kicsi, sáros városka volt, amely alig lépett túl egykori városfalának határa, vagyis a mai Kiskörút vonalán. Buda sem volt több, mt a mai Vár és a Víziváros.

József nádor, ha már Magyarországra került – hiszen a nádori „állást” kényszerből, csak Sándor Lipót nevű testvére korai halála miatt kapta meg –, a lehető legtöbbet kívánta kihozni a helyzetéből. Az egyik ilyen lehetőség volt Pest fejlesztése. Mondhatnánk, hogy székvárosát kívánta fejleszteni, de az valójában Buda volt, azonban József nádor felismerte, hogy Pest sokkal több potenciállal rendelkezik.

A fejlesztés szükségességéről már 1801. november 14-én egy hosszú memorumot állított össze, ennek egy részlete fordítását – mivel az eredeti szöveg természetesen német nyelvű – Hidvégi Violetta Buda és Pest építésügyi hatóságai a városegyesítésig című tanulmányából idézzük (amely a Bécs–Budapest. Műszaki haladás és városfejlődés a 19. században című kötetben jelent meg 2005-ben) :

„Pest szabad királyi város 1787 óta úgy területben, mt kereskedelemben és forgalomban megnövekedett s virágzó kereskedelme mellett mégiscsak fővárosa Magyarországnak. Folytonos gyarapodása mellett azonban 1797 óta semmi sem történt, ami szépítését szolgálná. […] az sem használt a fejlődés ügyének, hogy az illetékes hatóságok elgondolásaikat többnyire nem tudták összeegyeztetni. Ez a sok mdenféle ok eredményezte, hogy a város nemcsak nem szépült, hanem a sok részrehajló, önhatalmúlag kiadott építési engedély kább rontott a város képén. Pedig előnyös helyzete, növekvő vagyonosodása és a szépítésre fordított kiadások mellett Pestből Magyarország legszebb városa válhatott volna. Ehelyett elcsúfították.”

A tervezet értő fülekre talált az udvarnál, amelyre, miután bejárta a hivatal lassan őrlő gépezetét – lássuk be, a napóleoni háborúk korában nem Pest házaak szépsége volt a bécsi udvarnál a legfontosabb kérdés –, 1804-re válasz is született. József nádor megbízásából 1805-ben Hild József egy átfogó fejlesztési tervet készített, amelynek következtében serény előkészítő munka kezdődött, további levelezések folytak az illetékesek között, előkészítő bizottságok üléseztek. Az 1808. november 21-én megtartott ülésén a Szépítő Bizottmány összesen 342 pontban foglalta össze a feladatait.

A fent már ismertetett fő feladatok meghatározásán túl mit is csált ez a testület? Egyrészt elbírálta a benyújtott építési terveket műszaki, városrendezési és városfejlesztési szempontból, azaz őrködött azon, hogy a pesti új épületek harmonizáljanak egymással.

Mdemellett önmaga, a bizottság is számos beruházást dított el, ilyen volt Lipótváros arculatának kialakítása, a Pesti Német Színház, a Hajóhivatal, a Sóhivatal, a Harmcadhivatal vagy a dohányraktár épületeek felépítése, de előkésztették a később megvalósuló Duna-parti sétányt is.

A nagy tézkedések kora, az első lendület 1811-ig, Hild haláláig tartott, de a nádor vezette bizottság, ha más lendülettel is, de folytatta a munkát, abban József nádor egészen az 1847-ben bekövetkezett haláláig igen aktívan részt vett. Érdekes, hogy Széchenyi István sok mdenben együttműködött a nádorral, de a Szépítő Bizottmánynak nem lett tagja, azonban 1848. április 2-án mégiscsak elnökölt egy ülésen, mt a kormány közmunka- és közlekedésügyi misztere.

 A bizottmány a szabadságharc után már csak admisztratív feladatokat látott el, és végül az osztrák hatalom egy 1856. november 19-én kelt rendelettel meg is szüntette.

Nyitókép: A Duna partja kiépítetlen állapotában Alt Rudolf  1845-ös metszetén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)