Egy új Duna-híd nem egyszerűen egy átkelő – hálózati kérdés. Budapest közlekedésének régi gyengesége, hogy a belvárosi hidak túlterheltek, miközben a külső kerületek között hiányoznak a közvetlen kapcsolatok. Egy jól elhelyezett új híd nem hozzáad a forgalomhoz, hanem szétteríti azt.
Mit old meg egy új átkelő?
A legnagyobb nyereség a kerülőutak megszűnése. Ha két szomszédos kerület között ma a belvároson át vezet a legrövidebb út, az fölöslegesen terheli a centrumot. Egy külső híd lerövidíti ezeket az utakat, és tehermentesíti a zsúfolt belső szakaszokat.
A hídnál többet ér a kapcsolódó hálózat
- Rávezető utak: a híd önmagában keveset ér, ha a két partján nincs mit rákötni.
- Kötöttpályás elem: a villamos vagy HÉV-kapcsolat teszi valóban forgalomcsökkentővé az átkelőt.
- Kerékpáros és gyalogos sáv: a rövid távú átkelést érdemes a legkörnyezetkímélőbb módra terelni.
Egy új Duna-híd akkor váltja be a hozzá fűzött reményeket, ha nem elszigetelt beruházásként, hanem a teljes közlekedési hálózat részeként épül. A siker mércéje nem az, hogy hány autó fér el rajta, hanem hogy mennyivel lesz gördülékenyebb a város egésze.